A mikroműanyagok a környezetszennyezés egy egészen újfajta frontját jelentik. Ott vannak az ivóvízben, a növényekben, állatokban, így a táplálékunkon keresztül az emberi szervezetben is. Bár a hosszútávú egészségügyi hatásukat még vizsgálják, az biztos, hogy jelenlétük növeli a rák kialakulásának kockázatát!

Mikroműanyagnak (vagy mikroplasztiknak) azokat az 5 mm-nél kisebb szennyező darabkákat nevezzük, amikre már az 1970-es években felfigyeltek, de a környezetvédelem fókuszába csak az ezredforduló után kerültek. Ma a jelenlétük megkérdőjelezhetetlen: egyes becslések szerint több mint 200.000 tonnányi van belőlük összesen a bolygón. Kimutathatók az óceánokban, az édesvízi ökoszisztémákban, a termőföldben és a levegőben is: egy 2019-es kutatás szerint Magyarország több természetes vízében is találtak mikroműanyagokat. Bár a listát 50 részecske/m³ értékkel vezető Duna még mindig döbbenetesen lemarad egy Kínában található tótól, ahol 3000-25.000 részecske/ m³-t mértek.

Miből lesz a mikroműanyag?

A Földet beborító mikroműanyagok jelentős hányadát az eleve kicsinek gyártott tárgyak, alkatrészek teszik ki: például a bőrradírozó hatású tusfürdők, arclemosók apró részecskéi, vagy a különböző kozmetikai termékek darabjai. A szennyező darabkák másik fontos halmazát viszont azok jelentik, amik a műanyag tárgyak használata során, kémiai vagy fizikai behatás eredményeként, kvázi erózió által kerülnek a környezetbe. Ez utóbbira egy egészen szemléletes példa az autógumik esete: a használat során egyre vékonyabbak lesznek, és jellemzően akkor cseréljük le őket, amikor már jelentős mennyiségű mikroműanyag kopott le róluk az utak során.

A legjelentősebb mikroműanyag kibocsájtásért felelős szektorok így természetesen a gumiipar, a szépségipar (pl. sminkek, arcradírok), a csomagolóipar és a divatipar. A fast fashion áldásos termékeként a párszor használt, majd megunt műszálas göncök ugyanis a hordás és a tisztítás során folyamatosan hullatják magukból a műanyag szálakat, amik bekerülnek a levegőbe és a szennyvízen keresztül a bolygó vízkészleteibe is. 

A műanyagok szerkezetének széteséséhez elsősorban az ultraviola sugarak (vagyis a napsütés) járulnak hozzá, ezért is jelent komoly gondot a Csendes Óceánon (és valószínűleg a világ más pontjain is) úszó szemétsziget. A 2009-es becslések szerint akár 15 millió m² kiterjedésű hulladékóriás a napfény, illetve a hullámzás keltette mechanikai súrlódás hatására folyamatosan aprózódik, mikroműanyagok milliárdjait bocsájtva így a tengeri ökoszisztémába.

Ettél mostanában kagylót? Ha igen, akkor műanyagot is!

A mikroműanyagok egészségügyi hatásairól még nem tudunk sokat, de az utóbbi időben egyre inkább rájuk irányul a tudományos érdeklődés. Mivel jelenlétük a bolygó összes részén megfigyelhető, elkerülhetetlenül bejutnak az élőlények szervezetébe is. Egy 2020-as, Portland State University-n végzett kutatás során a vizsgált kagylók 100%-ban kimutatták a jelenlétüket. A mikroműanyagok egyértelműen károsan hatnak a vízi fajok túlélési esélyeire, így például a sirályokra, a teknősökre vagy a halakra is. Az apró darabkák blokádokat képeznek az emésztőrendszerben, ami az étvágy visszaeséséhez, így növekedési és reprodukciós zavarokhoz vezet. Belegondolni is szörnyű, hogy miközben az állatok gyomra tele van műanyaggal, gyakorlatilag éhen halnak.

A mikroplasztik részecskék azonban az ívóvízen, a növények termésein és az elfogyasztott állatokon (főleg a tenger gyümölcsein) keresztül az emberi szervezetbe is bekerülnek. Az Arizona State University végzős hallgatóinak kutatása minden megvizsgált emberi szövetben kimutatta a jelenlétüket, míg 2020. decemberében először találtak egy születendő baba placentájában mikroműanyagot. A szennyező részecskék emberi szervezetre gyakorolt hatásait még vizsgálják. Az biztos, hogy jelenlétük növeli a rák kialakulásának kockázatát, és a felületükön bejutó káros anyagok – például a nehézfémek, kémiai vegyületek és kórokozók - különböző mérgezéses vagy gyulladásos folyamatokat tudnak elindítani a testünkben.

Következő cikkünkben bemutatjuk, Te hogyan tudod csökkenteni az otthonodban keletkező mikroműanyagok mennyiségét! További hasznos, zöld tartalmakért pedig kövesd a Tudatos Facebook és Instagram oldalát!

Előző bejegyzéseinkben az egyszerhasználatos műanyagok, illetve a műanyag hulladék lebomlása során keletkező mikroműanyag-szennyezéssel foglalkoztunk. Most pedig olyan hasznos praktikákkal, tippekkel érkezünk, amikkel hatékonyan csökkenthető az otthoni hulladékmennyiség!

1. Vásárolj tudatosan!

Az otthonunkban termelődő műanyaghulladék csökkentésének egyik legfontosabb lépcsőfoka, hogy tudatos vásárlókká válunk. Csak azt vesszük meg, amire valóban szükségünk van, az élelmiszerek beszerzésénél pedig előnyben részesítjük a nem, alig vagy lebomló anyagokba csomagolt termékeket.

A bevásárláshoz mindig készítsük elő a saját kis zero waste pakkunkat: a gyümölcsöket, zöldségeket, de a pékárut is bátran vigyük haza a saját, mosható szütyőinkben, de egyes üzletekben a felvágottat és a sajtot is kiadják újraszalvétában vagy ételhordó dobozban. A PET palackos üdítőket és ásványvizeket érdemes végleg lehagyni a bevásárlólistáról, helyette bátran fogyasszuk a kulacsba töltött, szűrt csapvizet, ha pedig szénsavas pezsgésre vágyunk, szerezzünk be inkább egy szódagépet! Végül a megvásárolt termékeket nejlonszatyrok helyett szállítsuk haza cekkerben vagy vászonszatyorban!

Ha időnk és lehetőségeink engedik, hétvégénként kilátogathatunk egy közeli piacra is, ahol az árusok nagy része szerencsére nyitott a zero waste vásárlási megoldásokra. Ezen a felületen pedig arról is tájékozódhatunk, hogy található-e a közelünkben csomagolásmentes bolt, ahol az élelmiszereken túl tisztítószereket, kozmetikumokat és egyéb szépségápolási termékeket is be tudunk szerezni.

2. Válaszd a tartós termékeket!

Az egyszerhasználatos műanyagok elleni harc a zero waste életmód egyik legfontosabb frontja: itt úgy tudunk hatékonyan változást elérni, ha az eldobható termékek helyett tartósakat választunk. Például az párszor használt borotvák helyett cserélhető pengéjű darabokat, a műanyag fogkefék és fültisztító pálcikák helyett pedig bambuszból készült, komposztálható verziókat.

Az alufólia és a folpack leváltására bevethetünk mosható, gumis edénytakarókat, szilikon joghurtosfedőket, vagy akár méhviaszos csomagolót is, amit ráadásul otthon, igen költséghatékony módon magunk is el tudunk készíteni. Ezek az antibakteriális kendők - az újraszalvétákhoz hasonlóan - remekül használhatók szendvicscsomagolásra is.

https://www.youtube.com/watch?v=mos45WUura4

Bár Magyarországon most már hivatalosan is tiltott az egyszerhasználatos műanyag termékek forgalmazása, sok bolt polcain sajnos még mindig megtalálhatók. Ezeket mellőzük teljesen az életmódunkból: buli esetén is inkább vegyünk papírból készült, vagy komposztálható, kukoricaalapú poharakat és tányérokat, és a műanyag szívószálak helyett is választhatunk már papír verziót, vagy tartósabb fém, bambusz darabokat is.

3. A menzesz és a babázás is lehet zöldebb!

Nőként, anyaként igen nagy kihívást jelenthet az eldobható higiéniai termékek műanyagtermelése. Jó hír viszont, hogy az egészségügyi betéteknek, tamponoknak és pelenkáknak is létezik zöld alternatívája. Ezeknek a beszerzése nagyobb kiadást jelent (főleg, ha mosható betét vagy mosipelus készletben gondolkodunk), viszont évekig kiszolgálják a használójukat, így hosszútávú befektetésnek tekinthetők.

Pontosan ezért érdemes utánaolvasni a témának még a bevásárlás előtt: eldönteni, hogy a mosható betétek, intimkelyhek, vagy netán a menstruációs bugyik felelnek meg leginkább az igényeinknek. A babánkkal pedig akár a helyi mosható pelenka klubba is ellátogathatunk, ahol megtanítják a mosizás alapjait, emellett pedig a gyerkőc testalkatának megfelelő pelenkák kiválasztásában is segítenek.

4. Iktasd ki a mikroműanyag szennyezést!

Az otthonunkban termelődő mikroműanyagok jelentős része a műszálas ruhák használatakor, mosásakor keletkezik. Érdemes tehát elkerülni a fast fashion márkák műanyagban gazdag termékeit: ezeknek ugyan kedvezőbb az ára a természetes anyagokhoz képest (mint például a pamut, gyapjú és a len), de cserébe nem kifejezetten tartósak, az előállításuk pedig elképesztő környezeti terhet ró a bolygóra.

Emellett mossunk minél ritkábban, akkor is csak tele dobbal! A műszálas ruhákat tegyük sűrű szövésű mosózsákba, de a legjobb megoldás, ha a gép kifolyójára szűrőt szerelünk és/vagy mikroműanyag-gyűjtő mosólabdát helyezünk a szennyes ruhák mellé.

Érdekel a bolygó és az emberiség jövője? Nyitott vagy a zöld tartalmakra? Akkor ne habozz, kövesd a Tudatos Facebook és Instagram oldalát is!

Tudtad, hogy évente csaknem 380 millió tonna műanyagot termel az emberiség? Ami ennél is megdöbbentőbb, hogy ennek csaknem 50%-át az egyszerhasználatos termékek teszik ki - azaz egy többszáz év alatt lebomló anyagot mindössze néhány perc használatért cserébe zúdítunk a bolygóra.

Ez azonban nem volt mindig így. Bár a műanyag története egészen 1896-ig visszanyúlik, a nagyipari termelést valójában a II. Világháború indította be, főként az Egyesült Államokban. A háború és a Nagy Gazdasági Világválság depressziója után azonban a műanyag egy újfajta kánaán ígéretét hozta el, így a gyártás intenzitása fennmaradt, majd fokozódott is. A kialakulóban lévő fogyasztói társadalom szárnyashajóján utazva ez az újszerű találmány leváltott minden természetes anyagot: az alkatrészeket, a csomagolást, a bútorokat és a ruhákat is. Az olcsó és biztonságos műanyag kezdetben egy utópisztikus jövőképet festett fel, melyben széles rétegek számára elérhető a kényelmi eszközök színes palettája.

A fogyasztói paradicsom ellenpontjaként azonban már az 1960-as években megjelentek az első publikációk, melyek a műanyaghulladék káros környezeti hatásait pedzegették. Ennek ellenére a következő évtizedben megjelent az első egyszerhasználatos műanyagzacskó a szupermarketek kasszáinál, és innentől nem volt megállás! Az átlagosan 15 percig használt, ám csaknem 450 év alatt lebomló kényelmi termékből napjainkban évente 500 milliárdot (!), percenként kb. 1 milliót használunk el. Az ehhez hasonló, egyszerhasználatos holmik pedig ma már a műanyagtermelésünk felét kiteszik, ami döbbenetes ahhoz képest, hogy mit teszünk így a bolygóval.

Eldobjuk, majd megesszük

A rendkívül lassan, többszáz év alatt lebomló, igen ellenálló műanyaghulladék egyrészt szemmel látható módon szennyezi az Föld vizeit és szárazföldjeit: évente csaknem 10 millió tonnát juttatunk belőle az óceánokba, környezetpusztító rutinunknak pedig 1 millió tengeri élőlény esik így áldozatul. A jelenlegi szennyezést figyelembe véve 2050-re valószínűleg több műanyag lesz a vizeinkben, mint hal.

A hulladéklánc folyamán sérülő szemét ráadásul mikroműanyagokat termel, amik a tengeri állatok fogyasztásán és az ívóvízen keresztül az emberi szervezetbe is eljutnak. Így életünk során mintegy 18 kg műanyagot fogyasztunk el ebben a formában – ez több tanulmány szerint növeli az anyagcserezavarok, gyulladásos és rákos megbetegedések kialakulásának kockázatát. Arról az ijesztő szcenárióról nem is szólva, hogy így vajon le fog-e lebomlani a testünk a halálunk után…

Megoldás: csökkentsd, használd és hasznosítsd újra

A klímaváltozás mellett a műanyaghulladék csökkentése jelenti korunk egyik legnagyobb kihívását. Az összesen termelt műanyaghulladéknak azonban mindössze a 9%-át hasznosítjuk újra, és az emberiség még mindig igencsak nagy megszállottja az egyszerhasználatos, kényelmi daraboknak. A már említett nejlonzacskók, műanyagszatyrok mellett ennek igen nagy részét, 14%-át a italcsomagolások, a PET-palackok teszik ki. Főként az ásványvizes üvegek, melyeknek az előállítása csaknem 6x annyi vízbe kerül, mint amennyit tárolni képesek.

Jó hír viszont, hogy a környezettudatos szemlélet és életmód 21. századi reneszánszával a fogyasztók mellett a döntéshozók is egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek ezek visszaszorítására. Ez év júliusától az Európai Unió Tanácsa kibocsájtotta az egyszer használatos műanyagokról szóló irányelvet, melynek nyomán hazánk is beszállt a környezetszennyezés elleni küzdelembe. Így már néhány hónapja hivatalosan is tiltott a műanyag fültisztító pálcikák, tányérok, evőeszközök, szívószálak, poharak és a habosított polisztirol ételhordók használata – hiszen ezek helyett könnyedén lehet fenntartható, mosható vagy lebomló verziókat alkalmazni. Emellett az irányelv szorgalmazza a műanyag palackok 90%-os összegyűjtését, a hatékonyabb újrahasznosítást, illetve a fogyasztói tudatosság növelését az edukációs tevékenységeken keresztül.

Érdeklődsz a környezetvédelem és a zöld témák iránt? Kövesd a Tudatos Facebook és Instagram oldalát, illetve látogass el a rendszeresen frissülő blogunkra is!

Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) adatai szerint a világon megtermelt összes élelmiszernek legalább a harmada a kukában végzi. Ebben elképesztő felelőssége van az egyéneknek, de nem szabad megfeledkeznünk az ipar és a kereskedelem szerepéről sem. Megdöbbentő lehet ugyanis, de az ételek jelentős része már a vásárlás aktusa előtt a szemétbe kerül!

Tény, hogy az emberiség által megtermelt iszonyatos mennyiségű élelmiszerhulladék jelentős részéért a háztartások tehetők felelőssé: az ételpazarlás globális problémájáról, illetve a hazai adatokról már mi is beszámoltunk a blogunkon. Ahogy a zöldebb vásárlást, ételtárolást és -felhasználást segítő tippekről is, hiszen az egyének pazarlása csakis a tudatos fogyasztói szokások és gondolkodásmód elsajátításával mérsékelhető.

De mi a helyzet az élelmiszeriparban és a -kereskedelemben keletkező hulladékkal?

Az élelmiszerveszteségben testet öltő probléma igen sokrétű, így a megoldási javaslatnak, a felülről érkező szabályozásnak is annak kellene lennie. Lássuk is, mi okozza ebben a szektorban a legtöbb fejtörést!

1. A kereskedők sokszor napokkal a szavatossági idő lejárta előtt kidobják a termékeket.
2. A maradék az áruház tulajdonát képezi, még akkor is, ha fogyasztható minőségben került a kukába.
3. A nagyobb élelmiszerkereskedelmi láncok előszeretettel szabadulnak meg minden olyan élelmiszertől, ami nem hoz kellő hasznot a számukra.
4. Az élelmiszerpazarlás másik fontos pontja a csomagolás: gyakran kerülnek ugyanis a szemétbe azok a termékek, amelyek valamilyen szempontból nem felelnek meg az élelmiszeripar követelményeinek. Például nem standard a méretük, azaz nem biztos, hogy elférnek a csomagolásban. Ezért jutnak a kukába a túl kicsi vagy túl nagy krumplik, répák, furcsa alakú paradicsomok vagy épp a ferdén nőtt uborkák. A megtermelt élelmiszer 10-40-50%-a így automatikusan, már gyakorlatilag a termőföldön kidobásra ítéltetik.
5. A közoktatásból hiányzik a mezőgazdaság tényleges ismereteinek átadása.
6. Fogyasztói bizalom alacsony az élelmiszeriparral szemben (ld. gyakran visszahívott, nem megfelelően kezelt vagy csomagolt élelmiszerek).
7. A mezőgazdaságban nem kiegyenlített a nemek aránya.
8. A nagyüzemű kifőzdékben a nap végén megmaradt ételek gyakran végzik a kukában. Hiszen az élelmiszerbiztonsági szempontból megfelelő tárolásuk vagy az elszállításukkal járó logisztikai költség jelentős terhet róna a vállalkozóra.

A háztartások pazarlásával szemben a fenti problémakör megoldása csakis felülről történhet. Hiszen az élelmiszeripar berögzült mechanizmusaiba a fogyasztónak nincs beleszólása (és rálátása sem), így azokat csakis állami szabályozásokkal lehet megreformálni.

Érdekel, hogy milyen lépésekkel lehetne az élelmiszeripar és -kereskedelem pazarlását csökkenteni? Kövesd figyelemmel a Tudatos felületeit, és olvasd el a következő blogbejegyzésünket is a megoldási javaslatokkal!

Az Élelmiszerbank 2016-os adatai szerint az Európai Unióban évi 88 millió (!) tonna élelmiszerhulladék keletkezik, ami egy főre vetítve mintegy 173 kg kidobott ételt jelent. Persze tagállamonként különbözik a gondatlan pazarlás mértéke, de ettől függetlenül mi, magyarok sem lehetünk büszkék az egy főre eső, évi 68 kg mennyiségű ételhulladékunkra.

A regionális szórás mellett fontos elválasztani a háztartásokban és a vendéglátóiparban keletkezett élelmiszerhulladékot is. Az ételpazarlás jelentős részéért ugyanis a felesleges vásárlás, a gondatlan otthoni tárolás és a minőséglejárati idők figyelmen kívül hagyása tehető felelőssé. Míg az összes ételhulladék mindössze 12%-a keletkezik a vendéglátóiparban: ebben az éttermi-szállodai F&B szolgáltatókon kívül a rendezvényszervezők és az intézményi vendéglátók is benne foglaltatnak (HOTREC, 2017). Bár a pazarlás egészéhez képest ez kevésnek tűnhet, ugyanakkor tény, hogy a készételek kidobása bír a legnagyobb környezeti lábnyommal. Hiszen nemcsak a termelési, szállítási, logisztikai és tárolási erőforrásokat pazaroljuk így feleslegesen, hanem az étel elkészítéséhez szükséges energiát is.

Itt jön képbe a Tudatos applikáció, amely az ételfelesleggel küzdő vállalkozásokat köti össze a minőségi fogásokat és kedvező árakat kereső, környezettudatos fogyasztókkal.

Étteremtulajdonos vagy? Akkor itt az ideje, hogy belépj a partnereink közé!

1. Tegyél szert több bevételre!

Az applikációnak köszönhetően - kedvezményes áron ugyan, de - értékesíteni tudod az egyébként kidobásra kerülő ételeidet, így a vállalkozásod minden nap végén extra bevételre tehet szert!

2. Csökkentsd a kiadásaidat!

A Tudatosnak köszönhetően a vendéglátóhelyed működési költségeit is csökkenteni tudod, hiszen a veszélyes hulladéknak számító élelmiszer elszállításáért és megsemmisítéséért sem kell többé fizetned! Ezeket ugyanis megvásárolják, és elviszik tőled a felhasználóink.

3. Bővítsd a vendégköröd!

Az alkalmazáson keresztül egy egészen új fogyasztói réteghez jut el a vállalkozásod híre: felhasználóink környezettudatos emberek, akik ugyanakkor szeretik a minőségi ételeket, így jó eséllyel a visszatérő vendégeiddé is válhatnak!

4. Tegyél egy zöldebb jövőért!

A Tudatos használatával nemcsak a vállalkozásod és a felhasználók, hanem a bolygó is jól jár, hiszen így aktívan részt vehetsz az élelmiszerpazarlás elleni harcban, ami az egyik legfontosabb frontja a környezettudatos jövőnek. A napjainkban egyre hangsúlyosabbá váló zöld imidzsnek köszönhetően pedig még több visszatérő vendéged lehet!

Hogyan működik a Tudatos? Nagyon egyszerűen!

A nap végén lefényképezed, és kedvezményes áron feltöltöd a megmaradt ételeket az alkalmazásra, amiket a felhasználók az Tudatos appon keresztül megvásárolhatnak, majd egy QR-kód bemutatásával átvehetnek az éttermedben.

Sőt, a legújabb fejlesztéseinknek köszönhetően a vendégek most már úgy is dönthetnek, hogy a helyszínen fogyasztják el az ételt, de akár előrendelhetnek, és asztalt is foglalhatnak nálad! Így még inkább hozzájárulunk a járványügyi korlátozások miatt nehéz helyzetbe került vendéglátóipar újraindulásához, és a stabil vendégkör megteremtéséhez.

Ne habozz, vedd fel velünk a kapcsolatot és légy a partnerünk!

https://tudatos.io/

 A NÉBIH Maradék nélkül programja a hazai élelmiszerpazarlás felmérését és csökkentését tűzte ki céljául. A 2018-ban publikált, reprezentatív kutatásukról már korábban olvashattatok a blogunkon. Ezen túl a program fontos célként kezeli az élelmiszerpazarlás megelőzésére vonatkozó tudatosság növelését is – főként az általános iskolások körében, méghozzá egy oktatási program segítségével.

Számos kognitív tudományterülettel foglalkozó tanulmány támasztja alá, hogy gyermekkorban könnyebben ismerünk meg és sajátítunk el új ismereteket, illetve ezek az szokások könnyebben válnak a mindennapi gyakorlatunkká a felnőtt korunkhoz képest. Emiatt fontos törekedni - már az egészen korai gyerekkorban - a széleskörű ismeretátadásra. Ez egy átlagos háztartásban magába foglalja az élelmiszerek beszerzésével, tárolásával, feldolgozásával kapcsolatos ismereteket, vagyis az élelmiszerpazarlást megelőző helyes szokások elsajátítását is. A gyerekek számára átadott, környezettudatos ismeretek pedig nemcsak a felnőttkori szokásokra lesz hatással, hanem elérheti akár a szülőket, a család felnőtt tagjait is.

A NÉBIH Maradék nélkül programjának egyik fontos pillére ezért a gyermeket célzó, oktatási tevékenység, melynek célja egy tudatosabban fogyasztó, kevesebbet pazarló szemlélet átadása. Általános- és középiskolák meghívására előadásokat és foglalkozásokat tartanak akár év közben, akár a nyári táborok alkalmával. Ezen kívül 2019-ben egy általános iskolásokat bevonó, online vetélkedőt is rendeztek, 2020-ban pedig rajzpályázatot hirdettek „Alkoss a bolygóért!” címen, melyre 3-6. osztályosok alkotásait várták. Ez utóbbin - az élelmiszerpazarlás elleni tematika jegyében - a nyertesek a saját iskolájuknak is nyertek 2 db komposztálóládát.

Az iskolás korosztályt célzó oktatási tudásanyag szerencsére a karantén napjaiban is elérhető és szabadon hozzáférhető. A NÉBIH honlapján sokszínű és széleskörű ismeretanyaggal bíró oktatóanyagokat találhatunk: online kiadványokat, prezentációkat (akár pedagógusok számára), munkafüzetet, animációs filmeket és foglalkoztató játékot is.

A Food Waste February egyik meglepő tapasztalata volt többek között számunkra is az élelmiszermolyok miatt kidobott ételek igen nagy mennyisége. A rovarok általában a boltban vásárolt száraz élelmiszerrel (pl. gríz, rizs) kerülnek a lakásunkba, majd ott szaporodásnak indulnak. Összeszedtünk 5 tippet, hogy te is könnyebben megszabadulj az élelmiszermolyoktól!

Az aszalványmoly – hétköznapi nevén élelmiszermoly egy kártávő lepkefajta, amit a ruhamolytól elsősorban a kinézete különböztet meg: szárnya sötétebb, barnás színű. Emellett jellemzően a konyhában és a kamrában, a száraz élelmiszerek környékén jelennek meg. Akár bontatlan riszben, lisztben, grízben, tésztában vagy magvakban is a lakásunkba érkezhetnek a peték, amik ott kikelve szaporodásnak indulnak és megfertőzik az összes környező élelmiszert. A kárt elsősorban a lárva okozza, ezek a világos színű hernyók táplálkoznak ugyanis előszeretettel a fentieken túl még müzlivel, aszalványokkal, csokoládéval vagy szálas teával is.

1. Keresd meg az invázió forrását!

Az első fontos lépés, hogy nézd át a lakásodban lévő - akár régen használt vagy bontatlan - száraz élelmiszereket. Az élelmiszermolyok vagy a lárvák jelenlétét könnyen észre lehet venni, illetve általában az élelmiszer is kellemetlen szagúvá válik. Ezeket semmiképp se fogyaszd el, a „fertőzőtt” élelmiszerektől szabadulj meg! Ez ugyan elsőre igen pazarlónak tűnhet, de ha eltűnnek a kártevők, hosszútávon több élelmiszert tudsz megmenteni.

2. Mentsd a maradékot!

Az invázió korai felismerésénél biztosan találsz még olyan élelmiszereket is, amiket nem támadott meg az élelmiszermoly. Ezeket tedd jól záródó műanyagdobozokba vagy olyan befőttesüvegekbe, amiknek gumi szigetelésük van. A legjobb, ha a száraz élelmiszert hosszútávon is így tárolod, ezekbe ugyanis nem tud bejutni a moly, mint ahogy onnan kijutni sem, hogy tovább szaporodjon a lakásban.

3. Takaríts és szellőztess rendszeresen!

Egy alapos takarítás elengedhetetlen, az élelmiszermolyok ugyanis előszeretettel telepednek meg olyan helyeken, ahol nem háborgatják őket. Szekrények tetején, polcok hátsó részein, kartondobozokban, elfelejtetett élelmiszerekben. Érdemes a bútorokat alaposan áttörölgetni, például higított ecettel – ez a szag ugyanis taszítja a molyokat.

Emellett szellőztess gyakran, mert a molyok kedvelik a magas páratartalmú és állandó hőmérsékletű helyeket. Egy alapos kereszthuzaton túl érdemes a kamrát és a konyhaszekrényeket is kiszellőztetni, időnként pedig kipakolni az élelmiszereket.

4. Használd a fagyasztót!

A frissen vásárolt száraz élelmiszert nem árt a bolt után azonnal a fagyasztóba tenni – legalább 24-48 órára. Az élelmiszermolyok petéi ugyanis így elpusztulnak, nem tudnak kikelni, és így nem indulnak szaporodásnak a lakásodban.

5. Jöhet a babérlevél, az illóolaj és a csapda!

Ha a természetes megoldásokat részesíted előnyben, az eceten túl bevetheted a babérlevelet is. Érdemes egy-egy darabot a lisztbe, gabonafélébe, vagy a tészta csomagolásán belülre tenni, az illata ugyanis távol tartja a molyokat.

Ugyanígy egyes illóolajok is, amiket azonban a szekrényekre, polcok felületére kell felvinned vékony rétegben, mondjuk egy vattapamacs segítségével (elég néhány csepp). Mi elsősorban a levendulát és az eukaliptuszt ajánljuk!

Ha biztosra akarsz menni, beszerezhetsz néhány molycsapdát is, melyeket a legtöbb nagyobb élelmiszerboltban is megtalálsz. Ezek rendszerint ferromon tartalmúak, odavonzzák és begyűjtik a hím molyokat, melyeknek hiányában a szaporodási folyamat abbamarad.

Főként készételeket dobjuk a kukába, viszont sokan komposztálunk vagy hasznosítjuk újra más módon a szerves hulladékot. 2021 februárjában meghirdettük a Food Waste February kihívásunkat, melynek keretében arra kértük a követőinket, hogy figyeljék meg egy hónapig, nagyjából mennyi és milyen típusú ételeket dobnak a szemétbe. Íme a tapasztalataink összefoglalása!

Általában a családosok körében jellemző, hogy a közös étkezések után marad némi ételfelesleg. Jó hír viszont, hogy többen számoltatok be arról, hogy igyekeztek a gyerekek maradékát is elfogyasztani vagy újrafőzni, de sokaknál a kutya vagy a macska étrendjébe is bekerül ez a típusú készétel. Sajnos a főtt fogásokat nem tudjátok komposztálni, így ezek egyébként a kommunális hulladékban végzik. Viszont szerencsére többen próbálkoztok a komposztálással, ami a nyers konyhai és kerti szerves hulladék nagy részét újrahasznosítja!

A kidobott ételeinknek sajnos az is jelentős részét képezi, hogy időnként megfeledkezünk egy-egy termék lejárati idejéről. Ezek gyakran joghurtok, egyéb tejtermékek, illetve felvágottak, gyümölcsök és zöldségek. Itt ugyanakkor fontos kiemelni, hogy különbség van a fogyaszthatósági és minőségi lejárati idő között. Előbbiekhez tartoznak például a tejtermékek vagy nyers húsok, tehát melyek jóval gyorsabban romlanak a többi élelmiszernél, és a lejárati idő utáni fogyasztásuk egészségügyi kockázattal bír. Míg a minőségmegőrzési időt, illetve a „minőségét megőrzi” feliratot a hosszabb ideig eltartható, alacsony nedvességtartalmú vagy valamilyen tartósító eljáráson átesett (pl. fagyasztás, konzerválás) élelmiszerek esetében alkalmazzák (pl. konzervek, gabonatermékek, rizs, fűszerek, mélyhűtött termékek). Ezeknek a minőségmegőrzési idő lejárata után jellemzően a minősége csökken (pl. állag, íz), így ezzel számolva a terméket a saját felelősségünkre elfogyaszthatjuk.

Egyes követőink arról is beszámoltak, hogy náluk a család létszámának változása, illetve az ahhoz való nehezebb alkalmazkodás okozza a háztartásban termelődő élelmiszerfelesleg és -hulladék jelentős részét. Előfordul ugyanis, hogy ha egy korábban 5 fős családból kirepülnek a nagyobb gyerekek, az élelmiszerek beszerzéséért addig felelős anya (vagy apa) nehezen szokik át arra, hogy ismét csak 2-3 főre vásároljon. A korábban természetesnek számító bőség zavarával viszont a kisebb létszám nem tud mit kezdeni, ezért szükségszerűen megromlik és kidobásra kerül elég sok étel. Ez esetben is segítség lehet a bevásárlókörútra való tudatos felkészülés – gondoljátok át az elkövetkező napok étkezéseit, mérjétek fel az otthoni készleteket és mindig írjatok bevásárlólistát!

Érdekes és ugyanakkor nagyon bosszantó tapasztalat, hogy az élelmiszermolyok miatt sokatoknál (így néhány ízben nálunk is) kell kidobni az alig pár hete kibontott, száraz élelmiszereket. A kártékony rovarok leggyakrabban a lisztekben, gabonafélékben, szárított gyümölcsökben tanyáznak és a lárváik nagyon gyakran a frissen vett, még becsomagolt élelmiszerrel kerülnek az otthonunkba, ahol aztán titokban őrült szaporodásba kezdenek. Sajnos az molyoktól való megszabadulás egyik első fontos lépése az, ha kidobjuk a „szennyezett” árut, ami viszont gyakran jelentős élelmiszerpazarlást jelent. Ezért ebben a hónapban egy külön bejegyzést is szánunk annak, hogy hogyan tudjátok kikerülni vagy hatékonyan kezelni az élelmiszermolyok invázióját.

Köszönjük, hogy részt vettél az Food Waste February törekvéseiben! A kihívásnak azonban nincs vége: figyelj oda továbbra is arra, hogy mennyit pazarolsz, vásárolj és főzz tudatosan, és mindig mentsd meg a maradékot. További környezetbarát tartalmakért pedig kövesd a Tudatos blogját, Facebook és Instagram oldalát!

Tudtad, hogy a konyhában termelődő szerves hulladék legjobb újrahasznosítási módja az, ha komposztálod? Így nemcsak a szemét mennyiségét csökkentheted, de a növényeid is garantáltan meghálálják, ha a tápanyagban gazdag, saját készítésű „fekete aranyban” nevelgeted őket.

Így vágj bele!

Bár elsőre egy nehezen kivitelező misztériumnak tűnhet – főleg, ha nincs kerted –, de az igazság az, hogy a komposztálás „tudományához” nem kell agysebésznek lenni. Amennyiben van kerted, akár te is összedobhatsz egy komposztáló ládát néhány régi lécből és csavarból. Ha nem vagy egy nagy barkácsolózseni, akkor pedig bátran nézz körül a neten, és rendelj az ízlésednek leginkább megfelelőt! Amennyiben egy kertkapcsolat nélküli lakásban élsz, érdemes műanyagból készült mini-komposztálót beszerezned: ez ugyan kevesebb hulladékot tud elnyelni, viszont az otthonodat díszítő, cserepes növényállomány kevesebbet táptalajt is igényel, mint egy komplett kerti ökoszisztéma.

A kerti komposztáló elhelyezésénél figyelj oda, hogy más növények életterét ne sértse (pl. ne helyezd egy gyorsan növekedő fa vagy bokor mellé), illetve téged se akadályozzon mondjuk a fűnyírásban. A legideálisabb a kert egyik, lehetőleg félárnyékos sarka, hogy a ládában érlelődő csoda ne száradjon ki túlságosan a nyári napsütésben.

Mi mehet bele?

A komposztálás az egyik legcsodálatosabb üzlet a természettel: elnyeli a konyhában és a kerti munkák alatt termelődő szinte összes szerves hulladékot, és cserébe tápanyagban gazdag, csodálatos humusszal ajándékoz meg, amitől a növényeid életerősek lesznek.

Ha főzöl, nevezz ki egy edényt, amiben a szerves hulladékot gyűjtöd, majd időnként ürítsd a komposztálóba: ide mehet a krumpli, a répa, a hagyma és a banán héja, a kávézacc, a leforrázott teafű, a tojáshéj, az alma- vagy körtecsutka, a leveles zöldségek (pl. retek) nem fogyasztható részei. Ugyanakkor NE dobd a komposztba a nem szerves hulladékokat (pl. műanyag, üveg, beton vagy fém), a készételek maradékát, a csontokat, a maradék pékárut és a déli gyümölcsök (narancs, mandarin, citrom) héját sem, ezeket ugyanis vegyi anyagokkal kezelik, így ártanak a komposzt összetételének!

A kerti munkák során összegyűlő gyomokat, lehullott leveleket és a fűnyírás után megmaradt füvet is bátran teheted a komposztálóba, de figyelj oda arra, hogy ezek mellett más szerves hulladék is legyen benne, illetve az újratöltéskor mindig alaposan keverd át. Minél többféle alapanyagból készül ugyanis a saját humuszunk, annál hamarabb bekövetkezik a természetes mikroorganizmusok által előidézett korhadási folyamat, és annál inkább tápanyagban gazdag lesz a végeredmény.

Mire figyelj oda?

A komposzt korhadási folyamata magától is be tud indulni egy idő után, ám amennyiben hamarabb szükséged van az értékes táptalajra, vásárolhatsz komposzt alapkultúrát is, amit a szerves hulladék közé kell keverned.

A komposztálás akkor a leghatékonyabb, ha a szerves hulladékot felaprított formában teszed a ládába: így egyrészt kevesebb helyet foglal, másrészt a kis felületeken jobban meg tudnak tapadni a korhadást előidéző mikroorganizmusok. A humusznak nem szabad kiszáradnia (ezért kánikula idején érdemes néha kicsit megöntözni), ugyanakkor a nagyon nedves állapot sem kedvező, mert akkor penészedés következhet be. Ennek elkerüléséhez a láda tartalmát két-háromhavonta át kell forgatnod.

A gondosan kezelt komposztból mintegy egy év alatt barna, homogén, szagtalan, jól kiszórható anyag lesz, amely kiválóan alkalmas a kerti talaj termőképességének fenntartására, illetve a szobanövények cserepébe keverve azok állapotát is javítja. Emellett a komposztkazalra ültethetsz növényeket (tök, dinnye, eper), egynyári virágpalántákat is.

További, élelmiszerpazarlással kapcsolatos tartalmakért és tippekért kövesd a Tudatos Facebook és Instagram oldalát!