Egy kisebb embernyi élelmiszert dobunk ki évente
Tudtad, hogy egy átlagos magyar állampolgár csaknem évi 68 kg élelmiszerhulladékot termel? Ezzel még mindig majdnem 10 kilóval járunk az európai átlag alatt, de az ételpazarlás tagadhatatlanul korunk egyik legjelentősebb globális problémájává nőtte ki magát.
Ahhoz képest, hogy a Föld bizonyos tájait még mindig éhínség sújtja, korunk fogyasztói társadalmait inkább a megtermelt étel jelentős részének kidobása jellemzi: a háztartási hulladékunk csaknem 25%-át ez teszi ki. Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) adatai szerint a megtermelt ételek csaknem egyharmada, összesen évi 1,3 milliárd (!) tonna végzi a szemétben.
Bár ezt a gigászi mennyiséget hétköznapi emberként igencsak nehéz felmérni, azért az mégiscsak sokkoló, ha belegondulunk, hogy ennyi élelmiszer ment át gyakorlatilag teljesen feleslegesen a termelési, feldolgozási, logisztikai, majd megsemmisítési folyamatokon, az ezekkel járó víz- és vegyszerfelhasználással, valamint CO2-kibocsátásával tovább terhelve az amúgy is igen ramaty állapotban lévő bolygót. Egy közkeletű hasonlat szerint, ha élelmiszer-hulladék egy ország lenne, akkor üvegházhatású-gáz kibocsátásával a harmadik helyet érné el a két legnagyobb szennyező, az Egyesült Államok és Kína után.
Hiba ugyanakkor azt gondolni, hogy az ilyen mértékű élelmiszerpazarlásért csak a fejlett országok tehetők felelőssé. Míg fejlődő országokban a kevésbé modernizált mezőgazdaság hiányosságai miatt inkább az élelmiszerlánc elején keletkezik jelentős mennyiségű hulladék, addig a fejlett fogyasztói társadalmakban ez az élelmiszerlánc végén, vagyis a fogyasztónál konkretizálódik. Ez utóbbiaknál a háztartások a kidobott ételhulladék mintegy 53%-ért felelősek, így látványosan felértékelődik az egyén felelőssége az élelmiszerpazarlási folyamatban.
Ám fontos figyelembe venni azt is, hogy az ilyen típusú szemétnek csak a fele tekinthető valóban pazarlásnak: a leveszöldségek lehámozott héja, vagy az állati csontok például szükségszerű hulladék-elemei az élelmiszerláncnak. Azonban – ha helyesen kalkulálunk – az általunk kidobott élelmiszerek csaknem 27%-a még így is teljesen feleslegesen landol a kukában. Ráadásul ezeknek jelentős része készétel, azaz a feldolgozottsági szint legmagasabb fokán áll, aminek a sütés és főzés extra energiaigényét is számítva jóval nagyobb a környezeti terhelése, mint a második helyen álló pékáruké, vagy a harmadik helyet elfoglaló zöldségeké és gyümölcsöké.
Mégis hogyan lehetne ezt a rettenetes mennyiségű pazarlást visszafogni? A válasz meglepően egyszerű és az egyén szintjén is megvalósítható: tudatos szemlélettel és életmóddal. Ez egyrészt a hétköznapi vásárlási, főzési és egyéb háztartásvezetési rutinjainkat érinti, másrészt az éttermi étkezési szokásainkat is. Előbbiekben lesz segítségetekre a Tudatos rendszeresen frissülő blogja, míg az utóbbiban maga az applikáció, mellyel hamarosan a kedvenc éttermeitek, kifőzdéitek, cukrászdáitok és pékségeitek megmaradt fogásait menthetitek meg az enyészettől. A bolygót pedig így a felesleges környezeti terheléstől.
Maradjatok velünk, vegyük fel a harcot közösen az élelmiszerpazarlás ellen!
