Már a nagymamáink is tudták! – A befőzés, mint az ételmentés egyik módja

Vajon hányunkban él a gyermekkori emlék, ahogy a nagymamánk a gőzölgő fazék fölé hajolva megszállottan kavargat, majd néha megdörgöli fényesen gyöngyöző homlokát a kézfejével. Nem sokkal később pedig a kamrában katonásan sorakoznak az aranyló vagy sötétlő nedűvel színültig töltött üvegek, mi pedig alig várjuk, hogy megbonthassuk őket. Mert a hamisítatlan hazai ízeknél bizony nincs jobb!

blog_3_1920x1080.jpg

Mára már talán némiképp kiment a divatból, pedig a befőzés a nagymennyiségű szezonális gyümölcsök megmentésének az egyik legjobb módja! Lehet szó lekvárról, húsok mellé kínált sós-fűszeres chutneyról, vagy épp különféle szörpökről: elkészítésük viszonylag kevés eszközt és időt igényel, és feketeöves konyhatündérnek sem kell lennünk, ha épp rászánjuk magunkat. A befőtt sokáig, akár évekig is eláll, ráadásul a finomságokkal a családtagjainkat, barátainkat is meglephetjük, akik garantáltan értékelni fogják az kézzel készített ajándékot.

Nézzünk is két egyszerű, ám annál különlegesebb receptet, melyekkel hosszútávra konzerválhatjuk az egyébként nyakunkon maradó és kidobásra kerülő gyümölcsöket!

Konyakmeggy

Talán az egyik legegyszerűbben, főzés nélkül elkészíthető, „felnőttes” kompót. A meggyet ezúttal az alkohol konzerválja, a fűszereknek köszönhetően pedig kellemes karácsonyi hangulat idézhető meg akár egy tejbegríz, akár egy fagylalt mellé tálalva.

  • 1400 g magozott meggy
  • 8 dl konyak (vagy rum)
  • 600 g nádcukor
  • 4 db 500 ml befőttesüveg
  • 4 db csillagánizs
  • 4 db kicsi fahéjrúd
  • 8 db szegfűszeg

Az alaposan megmosott, leszárazott és kimagozott meggyeket a barna cukorral rétegesen beletöltjük a 4 db, sterilizált befőttesüvegbe. A fűszereket az adagok között egyenletesen elosztjuk, majd felöntjük a meggyeket az alkohollal, és az üvegeket először befőttes gumival rögzített fóliával, majd a tetővel lezárjuk. A konyakmeggyet hűvös, fénytől védett helyre tesszük (pl. a kamrába), és pár napon keresztül lezárva forgatgatjuk őket, hogy a cukor alaposan feloldódjon. Az így kapott ínycsiklandó desszert-kiegészítő akár egy-másfél évig is eláll.

Chilis-levendulás baracklekvár

Az örök kedvenc baracklekvár megbolondítása a forró nyarak egyik legkedveltebb virágával, illetve - a nyugtató gyógyhatást némiképp ellensúlyozandó - egy kis pikáns ízvilággal. A recept előnye, hogy a barackot nem szükséges hámozni, így időt spórolhatunk meg az elkészítésével.

  • 3 kg magozott sárgabarack
  • 800 g barnacukor
  • 4 db szárított chilipaprika
  • 4 ek szárított levendulavirágzat

A sárgabarackokat alaposan megmossuk és kimagozzuk, és negyedekbe vágjuk, majd egy nagy fazékba tesszük. Ráöntjük a gyümölcsre a cukrot és egy éjszakán át pihenni hagyjuk (ha nem akarjuk az extra macerát, ez a lépés akár el is hagyható). Másnap közepes lángon feltesszük főni a barackot, és hozzáadjuk az apróra vágott chilit, valamint az előzetesen mozsárban kicsit megtört levendulavirágot. Nagyjából 2-2,5 órán át főzzük, majd merőkanállal steril üvegekbe töltjük. Érdemes először csak egy kanálnyi lekvárral kezdeni, majd ha átmelegedett az üveg, a maradékot rátölteni, mert így biztosan nem fog szétpattanni a kezünkben. Ha megteltek az üvegeket, fóliát teszünk rá, befőttesgumival fixáljuk, majd mehet rá a tető. A száraz dunsztba fejjel lefelé fordítva tesszük bele a lekvárokat: egy kartondobozt kibélelünk törölközőkkel vagy lepedővel, és egy-két napig alaposan betakargatva pihentetjük benne az üvegeket. Utána a talpukra fordítva mehetnek a kamrapolcra!